Történet a szeretetről Élt valahol egy ékszerkereskedő, aki szebbnél szebb gyűrűket készített… Az ékszerek különlegessége abban rejlett, hogy aki viselni kezdte a gyűrűt, a gyűrű feltöltődött a tulajdonosának rezgéseivel… Csillogó kövekkel kirakott ékszerek is voltak nála és egyszerű fehéraranyból készültek is. Mindenki kedvére válogathatott belőlük. Egy szép napon kedves, de határozott Férfi lépett be a bolt ajtaján. Gyűrűt keresett kedvesének, aki nagyon szeretett. Kiválasztott egy egyszerű fehérarany gyűrűt. Egyik nap szerelméhez sietett vele és boldogan adta át neki a gyűrűt. Nem is sejtette, hogy szerelme is vásárolt neki egyet. Örömtől csillogó szemekkel csókolva ölelték egymást. Nagyon boldogok voltak mindketten, minden percüket, amit tehettek együtt töltötték. A boldogság, ami bennük volt, ragyogóvá tette a gyűrűket is. Telt-múlt az idő és a gyűrűk változni kezdtek…, ahogy változtak bennük az érzések. A Férfi azt kezdte érezni, hogy neki már szűk ez a gyűrű és egyre többször azon vette észre magát, hogy le kell vennie és másikat kell keresnie… A Nő őszinte szeretete a Férfi iránt, a gyűrűjét mindig ragyogóvá tette, de érezte, ahogy a Férfi változik mellette… Néha szomorú volt, néha fájdalomcseppek mosták arcát, néha szorongóvá vált, hogy elveszíti azt a Férfit, akit mindenkinél jobban szeret. Mindegyiküknek mást jelentett a Kincs, amit a Sorstól kapott. Az egyiküknek mindent, a másiknak terhet, nehézséget, mert túl soknak érezte azt a soksok jót, ami benne volt. Sokunk kezébe tesznek Kincseket, amiket eldobunk, mert félünk gyönyörködni a szépségében, a csillogásában, abban a soksok jóban szeretetben amit ad, ami benne van. Helyette keresünk másikat, amit még el tudunk viselni. Talán fel kell ismernünk az elakadásainkat, félre kell tenni a félelmeket, amik bezárnak bennünket, hogy értékelhessük az életünkbe érkező jókat, lehetőségeket. A szeretet gyűrűje mindig ragyog, nem tudja semmi és senki megszüntetni a ragyogását. Kaphatsz ilyen gyűrűt bárkitől, a szerelmedtől, vagy akár egy barátodtól, testvéredtől is… Fontos, hogy észre vedd, hogy ott van a birtokodban… Én viselem a szeretetgyűrűt, azt a kincset, amit a Sorstól kaptam. Biztos vagyok benne, hogy neked is van ilyen, keresd meg és vedd elő… Beteheted a sarokba, eldughatod vagy csinálhatsz úgy, mintha észre sem vennéd, de attól az még ott van és ragyog. Tudod egy-egy különleges kincset, csak egyet-egyet kaphatsz a Sorstól, de megteheted azt, hogy minél több embernek megmutatod, hogy, hogyan maradhat csillogó a Kincse… Néha elgondolkodom, hogy ijesztő lehet e másoknak, ha túl sokat kapnak… Nem tudom rá a választ, mert a szeretet csak árad és megállíthatatlanul árad! Ha kész vagy rá, hogy elfogadd, akkor újabb kincsek érkeznek általa az életedbe. Készen állsz a szeretet fogadására? Ha igen a válasz, tárd ki két karod és engedd, hogy minden porcikád körülölelje.