Az Intelligencia értékelése Jelenleg a szülők fáradhatatlan erőfeszítéseket tesznek, hogy gyermekeiket kitaníttathassák, viszont senki sem próbálja megérteni az oktatás valódi jelentését. Az emberek úgy gondolják, hogy aki ékesszólóan tud beszélni és elolvasott jónéhány könyvet, az magasan képzett. Azonban a tény az, hogy az e-fajta tudás csupán az ABC ismeretét jelenti, semmi mást. Az ABC ismeretét még nem nevezhetjük tudásnak. A betűk ismerete mellett a szavakat és a szavakból alkotott mondatokat is ismerni kell. Ezt az igazságot felismerve, Krishnadevaraya király összehívott egy tanácskozást. Feltett egy kérdést az egybegyűlt költőknek és tudósoknak. A gyűlésen jelen volt a királyi udvar nyolc neves költője is, akiket Ashta Diggajas, azaz a nyolc kiváló tudós néven emlegettek. A nevük: Allasani Peddana, Nandi Thimmana, Madayyagari Mallana, Dhurjati, Ayyalaraju Ramabhadrudu, Pingali Surana, Ramarajabhushanudu és Tenali Ramakrishna volt. Krishnadevaraya tudni szerette volna, hogy nyolcuk közül ki a legjobb. Azt kérte tőlük, hogy szerkesszenek egy öt szóból álló értelmes mondatot, és minden szónak ugyanaz legyen a jelentése öt különböző nyelven. „Amelyikőtök holnap reggelre megfejti a feladványt, bőséges jutalomban részesül.” – mondta a király. Mivel Tenali Ramakrishna messze lakott, ezért úgy döntött, hogy a sógora házában tölti az éjszakát. Amikor kényelmes ágyat ajánlottak neki éjszakára, Ramakrishna visszautasította, hogy azon aludjon. Azt felelte: „Holnap reggelig választ kell találnom a király kérdésére, viszont egy ilyen kényelmes ágyban pillanatok alatt elaludnék. Inkább adjatok egy függőágyat a tehénistállóban.” Miközben a függőágyon feküdt, éjjel egy órakor az egyik tehén életet adott egy borjúnak. Ramakrishna kihívta a sógorát, hogy tudassa vele mi történt. A sógora tudni szerette volna, hogy melyik tehén volt az, mivel mindegyiket különféleképpen nevezte, mint például Lakshmi, Saraswati, Radha.... Megkérdezte Ramakrishnát: „Ye Aav Ra Bava - Ó drága sógor! Melyik tehén volt az?” Amikor ezt a kérdést Ramakrishna meghallotta, öröme nem ismert határokat, hiszen megtalálta a választ a király kérdésére. Elkezdte ismételni a szavakat újra és újra. Sógora azt gondolta, hogy Ramakrishna a kevés alvásnak köszönhetően viselkedik ilyen furcsa módon. A következő reggel, Ramakrishna a királyi udvar elé állt és látta, hogy senki más nem talált választ a kérdésre. A többiek meg voltak győződve róla, hogy ilyen mondatot egyáltalán nem lehet alkotni. „Ye” marati nyelven, „Aav” hindi nyelven, „Ra” telugu nyelven, „Ba” kannada nyelven, és „Va” tamil nyelven, mind ugyanazt jelentik, vagyis jönni. Mind az öt különböző nyelvjárás fellelhető volt a mondatban. Eképp kell ismerni minden betű jelentését. Az emberek manapság sok könyvet olvasnak, anélkül, hogy ismernék a szavak igazi jelentését. Ám az ősi időkben az emberek minden egyes betű jelentését ismerték, amit tanulmányoztak. Krishnadevarayának tetszett Tenali Ramakrishna válasza, ezért egy zsák aranyat és értékes gyémántokat ajándékozott neki. Ramakrishna nagyon megörült a királytól kapott értékes ajándékoknak, de aggódott, hogyan tudná biztonságba helyezni, ezért megkérte a királyt, hogy állítson mellé két őrt, hogy gond nélkül hazavihesse a zsákot. Így az őrök segítségével biztonságban hazaért. Mikor megérkezett, nagyon sok fejtörést okozott neki, hol helyezze el a kincseket, mivel széfje nem volt. Amikor a felesége közelebb lépett és meglátta a zsákot, Ramakrishna két tolvajt vett észre, akik egész úton követték, s épp a ház udvarán rejtőzködtek, ezért azt mondta a feleségének, hogy a zsák aranyat és a drágaköveket az udvaron lévő kútban helyezi el. Jó hangosan beszélt, hogy a tolvajok is hallják. Azonban az aranyak és a drágakövek helyett, egy zsák követ tett a kútba. A tolvajok egész éjjel húzták a vizet a kútból a zsák arany és az értékes drágakövek reményében. Azonban minden próbálkozásuk hasztalannak bizonyult, így hajnalban eltávoztak. Tenail Ramakrishna boldog volt, hogy megmenthette a zsákot a tolvajok karmai közül és még a kertjét is jó alaposan megöntözték. Az, aki ismeri minden betű, szó és mondat jelentését, az igazi költő. Tenail Ramakrishna egy ilyen nagyszerű költő volt. Kavim Puranamanushasitaram Anoraniyansamanusmaredya, Sarvasya Dhataramachintyarupam Adityavarnam Tamasa Parastat. „Aki a legfőbb bölcsességgel bíró, kortalan Lényen, mindenek irányítóján, a mindenség fenntartóján, az emberi képzeletet felülmúló forma birtokosán elmélkedik; aki mindennél finomabb eszenciájú, a napnál fényesebb, és messze a tudatlanság sötétsége felett áll, az biztosan eléri a legfelsőbb Istent (Phurusha).” Tegyetek szert a halhatatlansághoz vezető tudásra! Manapság az emberek megpróbálják a mondatokat értelmezni, mielőtt a mondatokat alkotó betűk és szavak értelmével tisztában lennének. Még napjaink tanárai is a mondatok világi jelentésével törődnek, és nem tulajdonítanak fontosságot a mondat erkölcsi, etikai és spirituális jelentésének. A tanárok felelőssége az erkölcsre, etikára és spiritualitásra vonatkozó alapelvek ismeretének terjesztése. Ez az igaz oktatás. Manapság a diákok tanulmányokat folytatnak ugyan, ám amikor megkérdezed tőlük, hogy mit csinálnak, azt felelik: „Chaduvu – Kontunnamu”, ami egyben azt is jelenti: „Műveltséget vásárolunk.” Ez egyáltalán nem nevezhető oktatásnak. Ismernünk kell minden egyes betű, szó és mondat jelentését és annak ismeretében cselekedni. Annak ellenére, hogy mindezt a világi tudást a magunkénak tudhatjuk, mégis szembe kell néznünk az elmúlással, ami elkerülhetetlen. Az embernek el kell sajátítania azt a tudást, amely halhatatlanná teszi, mely nem más, mint az öt alapvető emberi érték, nevezetesen az Igazság (Sathya), Erkölcs (Dharma), Béke (Santhi), Szeretet (Prema) és Erőszaknélküliség (Ahimsa). Az első az Igazság (Sathya). Az Igazság halhatatlan. Egy Igazság van, nem kettő. Az Erkölcs (Dharma) örökérvényű. A Béke (Santhi) a boldogság forrása. Ezt követi a Szeretet (Prema). A gyermekektől egészen a halál előtt álló idős emberekig, mindenkiben jelen van a szeretet. Ez a szeretet nem múlik el. Végül, de nem utolsósorban az Erőszaknélküliség (Ahimsa) következik. Az Erőszaknélküliség (Ahimsa) elmúlhat-e? Ezt az értéket Buddha terjesztette. Kinyilatkoztatta: „Ahimsa Paramo Dharma– Az erőszaknélküliség a Dharma legmagasabb formája.” Ezen öt alapelv ismerete és gyakorlása az igazi oktatás. Mondjatok igazat, járjátok a erkölcs ösvényét, és tapasztaljátok meg a békét! Boldogan osszátok meg a szeretetet mindenkivel és éljetek erőszakmentes életet! Ez az oktatás lényege. Ezt az öt alapvető emberi értéket kell terjeszteni a mai világban. Ezek az értékek örökérvényűek és halhatatlanok. Manapság múlandó dolgok után futunk, figyelmen kívül hagyva azt, ami örökkévaló. India miniszterelnöke sok fontos dolgot mondott nektek. Úgy érhettek el magas szintet, ha tanításait átültetitek a gyakorlatba. Minden emberi lény rendelkezik ezekkel az értékekkel. Ha ezt az öt alapvető emberi értéket éljük, akkor Istenné válunk. A Védák kinyilatkoztatja: „Tat Twam Asi – AZ vagy te.” Ez, a Védákból származó alapállítás minden tudás lényegét tartalmazza, ezért az öt emberi értéket mindenkinek be kell építenie az életébe, egészen gyermekkorától kezdve. Ha az igazságra támaszkodtok, bármit elérhettek az életben. „Daivam Manusha Rupena – Isten jelen van az emberben.” Isten nem különálló az embertől. Mindenki az Istenség megtestesülése. Ugyanez az Atma princípium van jelen mindenkiben, csak sokféle nevet öltött magára. Fejlesszétek az önbizalmat! Önbizalommal telve nézzetek szembe minden nehézséggel! Bárkit láttok is, tekintsétek saját tükörképeteknek! Minden cselekvés és tulajdonság hátterében Isten van. Fejlesszétek az áldozathozatal szellemét! „Na Karmana Na Prajaya Dhanena Thyagenaike Amrutatthwamanasu – A halhatatlanság nem cselekedetek, utódok vagy gazdagság által érhető el, – csakis áldozathozatallal.” Készen kell állnotok az áldozathozatalra. Legyen szilárd meggyőződésetek, hogy ti Istenek vagytok, és Isten nem különálló tőletek. Bármerre néztek, Isten ott van. Nincs más, csak Isten. A nevek és a formák különbözőek lehetnek, de ugyanaz az Atma princípium van jelen mindenkiben. Gyakoroljátok az egységet és a harmóniát elősegítő emberi értékeket! Minden, amit az ember megtapasztal, cselekedeteinek az eredménye. Későre jár az idő. Nem szeretnék kellemetlenséget okozni nektek azzal, hogy túl hosszasan beszélek. Elegendő, ha ismeritek ezt az öt alapelvet, és alkalmazzátok a mindennapi életben. Csak a gyakorlati használat során tehettek szert az öt érték ismeretére. Ha csupán olvastok és írtok ezekről az értékekről, ez önmagában nem hoz eredményt. A tudás - legyen az bármilyen -, amelyet nem ültetnek át a gyakorlatba, egyáltalán nem nevezhető tudásnak. Az említettek közül, legalább egy vagy két értéket gyakoroljatok saját életetekben! Csak így teljesítitek be életeteket, és nyerhettek érdemet. Csakis ekkor járjátok a helyes utat. Sok dolgot hallottatok tőlem és Kalamtól is. Mi értelme annak, ha csak meghallgatjátok, de nem gyakoroljátok az elhangzottakat? Nagy szerencsében részesültök, hogy lehetőségetek van ilyen szent beszédek hallgatására. Használjátok ki az alkalmat, és váltsátok valóra életetek célját! Lord Krishna kinyilatkoztatta a Bhagavad Gitában: „Mamaivamsho Jivaloke Jivabhuta Sanathana – A mindenkiben lakozó örökkévaló Atma önnön Lényem egy része.” Mindannyian isteni szikrák vagytok; nem csupán halandók. Nem vagytok különállók Tőlem. Istenségem megnyilvánulásaként, ehhez méltóan kell viselkednetek. Ne pazaroljátok az időtöket hiábavaló pletykálkodással! Ez az öt érték Istentől származik. Bármerre néztek, az egység elve mindenhol jelen van. Ti és Én egy vagyunk. Sokan kérdeznek igaz valómról, mire azt felelem: „Ti és Én egy vagyunk. Nem vagytok különállók tőlem.” Tekintsetek minden embertársatokra nővéretekként és fivéretekként, és erősítsétek meg a közöttetek lévő szeretet kötelékét. Egységet kell alkotnotok. Soha ne adjatok helyet olyan rossz tulajdonságoknak, mint a harag, gyűlölet és a féltékenység! Ezek a tulajdonságok csak a különbözőséget erősítik. Nekünk az öt emberi értéket kell fejlesztenünk, ami harmóniát és egységet teremt a világban. Olyan tulajdonságokat kell ápolnunk, amelyek közelebb hoznak bennünket egymáshoz, és nem azokat, amelyek eltávolítanak. A felelősség minden terhét hagyjátok Istenre. Ez az üzenetem számotokra a mai napon)